1. az, aki a jogi, az orvosi, a fogorvosi, az állatorvosi egyetem v. kar elvégzésével, ill. vmely más karon tudományos dolgozattal és szóbeli szigorlattal ilyen képesítést, ill. fokozatot szerzett. jogi doktor; doktorrá avat valakit. | (jelzőként v. értelmezőként) e képesítésnek, ill. fokozatnak a birtokában levő (röv.: dr. dr.). dr. kiss; doktor úr; sós dr. | ▸ tiszteletbeli doktor

2. ▸ vmely tudomány doktora a műszaki tudományok doktora.

3. nép v. rég orvos.

[ lat ]

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi